Év lemeze baszakodás Elég nagy gondban vagyok ezzel. Egyrészt azért, mert néha úgy érzem, hatalmas nagy ratyiság ezzel foglalkozni - nem azért, mert alapból az, hanem mert az én véleményem nyilván csak engem érdekel -, másrészt meg tényleg csak 10-20 évvel ezelőtti zenéket hallgattam idén. Hogy miért? Hát azért, mert azok jobbak voltak, mint a mostaniak. Nem kell röhögni a sablondumán, tényleg így van, én tehetek róla a legkevésbé. 1. Leviathan - True Traitor, True Whore Csak pár hónapja jött ki ez a lemez, azt pontosan nem tudom, hogy Wrest arról a nőről írta-e, akinek feldugott egy tetoválókészüléket vagy sem, de igazából mindegy is. Szóval pár hónapja jött ki, ami azt jelenti, hogy januárra simán megunhatom, de eddig nem untam meg. Olyannyira nem, hogy az utóbbi két hónapban legalább minden másnap meghallgattam. Nem mondom, hogy jobb, mint a fantasztikus Tentacles Of Whorror, ez folytatása annak. Sajnos elkerülhetetlen lesz, hogy az ún. hipszter black metalosok erre is rákapjanak, figyelmen kívül hagyva, hogy ide el kell jutni, nem csak úgy kiverjük rá a faszunkat, oszt kész. Van egy természetes fejlődése a stílusnak, nem akarok azzal jönni, hogy ha nem Darkthronenal kezdted, akkor semmi keresnivalód nincs itt, de az biztos kamu, hogy valaki fél éve még punk volt vagy posztrocker, ma meg már teljes átéléssel hallgatja az új Burzumot vagy éppen a Leviathant. 2. Vatican Shadow - Kneel Before Religious Icons Ezt inkább év elején hallgattam. Tudom, hogy általában a kellemes szó egyet jelent a totálisan érdektelennel, de ez a lemez akkor is kellemes. Én nem tudom, mi ez, állítólag industrial, de annál nekem jóval elviselhetőbb.Ja és nagyon érdekes ám a koncepció, érdemes utánaolvasni! 3. Cold Cave - Cherish The Light Years Mivel nem vagyok képben, nekem ez a szintipop. Úgy látszik, amihez Dominick Fernow hozzányúl, az tényleg arannyá változik (a Vatican Shadow is az ő projectje), bár itt csak három igazán jó dal van, de azokat bárhol, bármikor tudnám hallgatni. Underground USA, Confetti, Catacombs. 4. Prurient - Bermuda Drain Na, ez megint csak Fernow cucca. Ez nem is tudom, minek van itt, mert ezen csak két kurvajó dal van, azon kívül egyszerűen csak jó az egész. Let’s make a slave, Sugar cane chapel 5. Absu - Abzu Ez a lemez baromira tetszett, körülbelül egy napig. Utána nem hallgattam, de ez nem jelent semmit, a többségről még ez sem mondható el. Bár a black/thrash vonalnak a jóval tahóbb fajtája a gyengém, de ebben a lemezben elég nagy energia van és a líraibb témákat is jól beépítették a dalokba, mondjuk ez mindig is jól ment nekik. A dobost meg tényleg bevehették volna a Slayerbe, ahelyett a buzi Lombardo helyett. Futottak még: Burzum - Fallen (ciki, de most jutott eszembe, hogy ilyen is volt, meghallgattam, fogom is még sokat), Primordial - Redemption at the puritan’s hand (dacára, hogy rendszeresen a Finntroll-féle közönségnek játszanak és ilyen Paganfest nevú förmedvényeken lépnek fel, a lemezeket valahogy mégsem tudják elbaszni, sőt), Blut Aus Nord - 777 Sect(s) (erről igazából csak egy dal jött be, de az nagyon), Ash Pool - Together they serve to define the process (ezt sem hallgattam meg többször valamiért, pedig igazából nagyon tetszett, Fernow ez is), volt még egy Immolation Ep is, ami gyorsabb, mint azt tőlük megszokhattuk, de az az elviselhetetlen súly meg nyomasztás, ami eddig is megvolt náluk, a gyorsulással is megmaradt.

Év lemeze baszakodás

Elég nagy gondban vagyok ezzel. Egyrészt azért, mert néha úgy érzem, hatalmas nagy ratyiság ezzel foglalkozni - nem azért, mert alapból az, hanem mert az én véleményem nyilván csak engem érdekel -, másrészt meg tényleg csak 10-20 évvel ezelőtti zenéket hallgattam idén. Hogy miért? Hát azért, mert azok jobbak voltak, mint a mostaniak. Nem kell röhögni a sablondumán, tényleg így van, én tehetek róla a legkevésbé.

1. Leviathan - True Traitor, True Whore

Csak pár hónapja jött ki ez a lemez, azt pontosan nem tudom, hogy Wrest arról a nőről írta-e, akinek feldugott egy tetoválókészüléket vagy sem, de igazából mindegy is. Szóval pár hónapja jött ki, ami azt jelenti, hogy januárra simán megunhatom, de eddig nem untam meg. Olyannyira nem, hogy az utóbbi két hónapban legalább minden másnap meghallgattam. Nem mondom, hogy jobb, mint a fantasztikus Tentacles Of Whorror, ez folytatása annak. Sajnos elkerülhetetlen lesz, hogy az ún. hipszter black metalosok erre is rákapjanak, figyelmen kívül hagyva, hogy ide el kell jutni, nem csak úgy kiverjük rá a faszunkat, oszt kész. Van egy természetes fejlődése a stílusnak, nem akarok azzal jönni, hogy ha nem Darkthronenal kezdted, akkor semmi keresnivalód nincs itt, de az biztos kamu, hogy valaki fél éve még punk volt vagy posztrocker, ma meg már teljes átéléssel hallgatja az új Burzumot vagy éppen a Leviathant.

2. Vatican Shadow - Kneel Before Religious Icons

Ezt inkább év elején hallgattam. Tudom, hogy általában a kellemes szó egyet jelent a totálisan érdektelennel, de ez a lemez akkor is kellemes. Én nem tudom, mi ez, állítólag industrial, de annál nekem jóval elviselhetőbb.Ja és nagyon érdekes ám a koncepció, érdemes utánaolvasni!

3. Cold Cave - Cherish The Light Years

Mivel nem vagyok képben, nekem ez a szintipop. Úgy látszik, amihez Dominick Fernow hozzányúl, az tényleg arannyá változik (a Vatican Shadow is az ő projectje), bár itt csak három igazán jó dal van, de azokat bárhol, bármikor tudnám hallgatni. Underground USA, Confetti, Catacombs.

4. Prurient - Bermuda Drain

Na, ez megint csak Fernow cucca. Ez nem is tudom, minek van itt, mert ezen csak két kurvajó dal van, azon kívül egyszerűen csak jó az egész. Let’s make a slave, Sugar cane chapel

5. Absu - Abzu

Ez a lemez baromira tetszett, körülbelül egy napig. Utána nem hallgattam, de ez nem jelent semmit, a többségről még ez sem mondható el. Bár a black/thrash vonalnak a jóval tahóbb fajtája a gyengém, de ebben a lemezben elég nagy energia van és a líraibb témákat is jól beépítették a dalokba, mondjuk ez mindig is jól ment nekik. A dobost meg tényleg bevehették volna a Slayerbe, ahelyett a buzi Lombardo helyett.

Futottak még: Burzum - Fallen (ciki, de most jutott eszembe, hogy ilyen is volt, meghallgattam, fogom is még sokat), Primordial - Redemption at the puritan’s hand (dacára, hogy rendszeresen a Finntroll-féle közönségnek játszanak és ilyen Paganfest nevú förmedvényeken lépnek fel, a lemezeket valahogy mégsem tudják elbaszni, sőt), Blut Aus Nord - 777 Sect(s) (erről igazából csak egy dal jött be, de az nagyon), Ash Pool - Together they serve to define the process (ezt sem hallgattam meg többször valamiért, pedig igazából nagyon tetszett, Fernow ez is), volt még egy Immolation Ep is, ami gyorsabb, mint azt tőlük megszokhattuk, de az az elviselhetetlen súly meg nyomasztás, ami eddig is megvolt náluk, a gyorsulással is megmaradt.